E hetei riportalanyunk Albert Von Nagel, akinek neve valószínűleg kevésbé ismert a popkultúra rajongóinak körében, azonban az underground szcéna ismerői számára igen ismerősen csenghet – főleg Szolnok környékén.
Elárulhatjuk-e hogy kit rejt az "Albert Von Nagel" művésznév, és miért pont ezt a kissé arisztokratikusan és egyben németesen csengő nevet választottad?
Üdvözletem! Angyal Albertnak hívnak, és így könnyen érthetővé válik, hogy az Albert miért is szerepel a művésznevemben. A „von Nagel”-re már kissé bonyolultabb a magyarázat. Talán ott kezdeném, hogy különösen szeretem a német TECHNOlógiát az iparibb fejlesztésektől egészen a precízen megkomponált, lüktető és mégis egyszerűséget sugárzó német technóig. Az ipari megoldásaikat a szakmámból kifolyólag szemlélhettem egészen közelről, zenei vonaluk pedig annyira magával ragadott, hogy leginkább ez tükröződik munkásságomban. Ezek tudatában akartam még kiegészíteni az Albertet és Coldfish barátommal egy délutáni teázgatás alkalmával - miközben ezen röptettük a fantáziánkat -, az a gondolata támadt, hogy mi lenne ha az „Angelnek” felcserélnénk az első két betűjét és megszületett a „Nagel”. A „von” kötőszóval fűszerezve pedig rögtön meg is kaptam, amit szerettem volna. Ez úton is szeretném megköszönni Neki, hogy sikerült elkeresztelnie az elektronikus zene világába :)
Úgy tudom, hogy a 90-es évek közepe táján fertőzött meg az elektronikus hangzás. Mi fogott meg benne annak idején?
A különleges, nem mindennapi hangzásvilág!
Úgy 12-13 éves lehettem mikor „a véletlen" folytán hozzám került egy Hungarian House meg egy E-Play kazetta és akkortól érzem magam fertőzöttnek. Egyszerűen csak az tetszett, hogy sokkal másabb, undergroundabb (persze erről a kifejezésről halvány lila gőzöm sem volt akkor) volt, mint amit eddig bárhol is hallottam. Ettől kezdve csak ilyen zenéket szerettem volna, de ez egy kis faluban igen komoly kihívást jelentett abban az időben, olyan idősen. Többnyire idősebbektől tudtam beszerezni egy két kazettát, amiket rommá hallgattam csakúgy, mint azt ez Első kettőt.
A stílusokról fogalmam sem volt, bár akkor még nem volt ennyire szerteágazó ez a családfa. Rövid idő elteltével hallottam ilyen szavakat, hogy house, meg hogy techno. Mik ezek, gondoltam és megpróbáltam minél több mindent megtenni, hogy erre pontosan fényt derítsek.
Freee és Check magazinok tömkelege, néha egy két Diszkrónika és persze a Mennyek Kapui című Kömlődi-Pánczél szerzemény, amiből éles képet kaptam mindenről és rögtön magával is sodort az elektronikus zene hulláma.
Mikor döntötted el, hogy Te magad is ennek a zenei kultúrának a "hírnöke", leszel és hogy kezdted el az "ige terjesztését"?
Ez úgy kezdődött, mint egy tipikus DJ biográfiája. Édesapám hi-fi cuccával osztálybuli a faluban, kisebb diszkók, majd a koleszban és a szakközépben, de gyökeres változást az hozta, mikor segédmotoromat bakelit lemezjátszóra cseréltem. J
Három hónap megfeszített gyakorlás után kezdtem megtanulni, közben őrülten megszeretni a korong nyújtotta lehetőségeket és ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy nekem "ezt kell csinálni e".
Amitől érdekes a személyed – azon túl, hogy jó zenét játszol – az lehet, hogy olyan előadó vagy, aki saját készítésű eszköz segítségével viszi színpadra zenei elképzeléseit.
Egészen pontosan KEPKO nevű kontrolleredre gondolok, amivel az általad használt szoftvereket vezérled. Ezt a vezérlőt is a technológia iránti érdeklődésed ihlette? Egyáltalán mit kell tudni erről a saját magad által fabrikált eszközről?
Így van, ezt a keverőt is a techno termelte ki belőlem, viszont az elektrotechnikai végzettségem nélkül nem sokáig jutottam volna. A történet furcsa fintora, hogy a suliban csak közepes szinten tudtam teljesíteni a szakmához kapcsolódó tárgyakból (inkább zenével foglalkoztam J), de mikor megszületettek az első csírák a fejemben, akkor buzgón kezdtem kutatni a lehetséges megoldások után. Kisebb nagyobb áramköröket már előtte is építettem, hangfalakat is tervezgettem, azonban ez a projekt rendkívül feladta a leckét, kihívást jelentett. Az első gátat az Ableton jelentette, mert nem sokkal a terv megszületése előtt kezdtem használni. Rövid idő után kezdtek kialakulni a beállítások és indulhatott a kivitelezés. Nem kapkodhattam vele, bár nem is nagyon lehetett, mert az alapgondolattól folyamatosan lego módjára lett teljes a kis berendezés. Nagyjából egy év alatt nyerte el a mai formáját úgy, hogy szinte minden nap foglalkoztam vele 1-2 órát. Az alapanyagok nagy része bontott volt, ezért mindig akadt egy kis vezetékelés, fúrás, vágás, a reszelést egy életre sikerült megunnom és a rengeteg forrasztásnak sajnos a kedvenc melegítőm is áldozatául esett.
Többen érdeklődtek, hogy mennyiért, meg mikor tudok nekik csinálni ilyet, de ez egy egyedi darab, master carddal nem lehet kifizetni J.
Összességében nagyon örülök és büszkének érzem magam, hogy világra hozhattam ezt a kontrollert.
Nyilvánvalóan „képben vagy” napjaink technológiáival – amikor napról napra új fejlesztésű dj-eszközök, kontrollerek, innovatív hardverek és szoftverek látnak napvilágot – miként látod a technológia és a zene fejlődését? Vajon mit üzen a jövő technológiája a dj-k számára és mennyire van még létjogosultsága a klasszikus eszközöknek?
A technológia az veszettül fejlődik, számtalan berendezés van, már amivel fel lehet lépni, viszont ez a „fejlődés” már nem mondható el a zenei világról. Ezernyi primitív, kommersz darab látott mostanság napvilágot, ami nagymértékben rontotta a régebbi idők tendenciáit. Ez véleményem szerint köszönhető az egyre egyszerűbben kezelhető szoftvereknek és azoknak a „producereknek”, akik azt képzelik, hogy egymás után és egymásra pakolgatott loop-okból kész is a remekmű. A felhígult internetes társadalom sajnálatos mód kitermelt jó pár ilyen „ürgét” az utóbbi időben. Olykor az is problémákat okoz, hogy rosszul választja meg valaki az eszközt, amit használni akar a fellépések során. Ehhez ismerni kell mindenkinek a saját képességeit, valamint korlátait és ezek tudatában kiválasztani a megfelelőt. A DJ-zés világában is akadnak szemet szúró dolgok, mert nem hinném, hogy DJ-nek nevezhető az, aki 2 hetes cd-lejátszós múltja után a BPM számok leolvasásával kopogtatja össze a trekkeket. Itt mutatkozik meg a klasszikus berendezések létjogosultsága, mert aki bakáról képes magát adnia a fellépésein, Ő már joggal hívhatja magát DJ-nek. Ez az, ami maradni fog és maradnia is kell, mert a lemezjátszó nélkül nem fejlődhetett volna ki ez a gyönyörű szakma és ezt bizony 2011-ben sem feledhetjük el.
Ha összeállítasz egy műsort a következő fellépésedre, akkor milyen elvek vezérelnek, hogy építed fel a produkciódat, milyen „építőkockákkal” dolgozol? Mi az a hangzás manapság, ami ihletet ad, ami kreativitásra ösztönöz?
Elsősorban az a meghatározó, hogy milyen időpontban játszok. Szerintem nagy szerepe van az est hangulatának kialakításában a jó warm up-nak. Elég sűrűn vállalom el ezt a feladatot, mert nagyon élvezem szépen lassan, finom darabokkal megteremteni az alaphangulatot. Ekkor legtöbbször timecode rendszert használok (bakelittel J), mert nem igazán van értelme megvágni azokat a témákat.
Főidőben már javarészt KEPKO-val dolgozok, mert itt elég gyors keverésekkel, alapváltásokkal és effektekkel szoktam fűszerezni a történetet. Én ezeket a módszereket azért alkalmazom, hogy egyedivé tegyem, amit csinálok és nem utolsó szempont, hogy tudom vele tartani, fokozni a jó hangulatot.
Többnyire a jó combos alapok, hullámzó mélyek, határozott-haladós groove-ok jellemzőek rám, ez is az elsődleges szempont, amikor leülök szerkesztgetni, vagy új zenék után keresgélek. Most megemlíthetnék jó pár befutott nevet és kiadót, de olykor „névtelen” előadóktól is találok meglepő és előremutató kísérleti cuccokat, amik hatására rögtön fantáziálni kezdek azon, hogy hova és mikor tudnám befűzni.
Ha össze kellene foglalnod – mondjuk két mondatban -, hogy milyen képességekkel kell rendelkeznie ma egy fiatal feltörekvő lemezlovasnak, vagy producernek, mire kell figyelnie, hogy elismert és nívós előadó legyen belőle, akkor mire hívnád fel a figyelmét?
Annyira ismert azért nem vagyok, hogy erre pontos választ tudjak adni J, de az eddigi tapasztalataim alapján van egy-két meglátásom. Mindenképp keresse meg az illető a saját vonalát és ne akarjon túlzottan hasonlítani senkire, mert akkor már csak második lehetne. Fel kell térképezni, hogyan, milyen eszközökkel tudja magából elővarázsolni az igét. Ezek után rengeteg gyakorlás szükséges, hogy rutinszerűvé váljon minden, amit csinál. Ha ezek rendben vannak, akkor ki lehet állni a nagyérdemű elé. A közönség reakciója remek mutatója lesz annak, hogy jó irányba haladunk e, esetleg mi az, amin változtatni kellene. Elég hosszadalmas folyamat ez az egész, nagyon kitartónak és elszántnak kell lenni ahhoz, hogy érvényesülni lehessen.
Egy kicsit úgy érzem, hogy manapság egy fontos probléma a mennyiség vs. minőség kérdése. Sok zenész, előadóművész, dj egy dologgal tudja fémjelezni a tevékenységét, hogy mennyien vannak a fellépésén. Mit gondolsz, mennyire reális mutatója a közönség létszáma a minőségnek?
Tapasztalataim alapján nem tartom annyira reális mutatónak. Általában kevés százaléka a közönségnek az, aki kimondottan a fellépők miatt vesz részt egy rendezvényen. Inkább szeretném, hogy aki ott van, az azért legyen ott, mert kíváncsi a felhozatalra. Remek példa erre a Pilot Pub-os fellépésem, ahol egyáltalán nem voltunk sokan, de akik ott voltak azt nagyon kemény magnak nevezném. Adott volt még egy remek hely, egy jó hangcucc, tehát a minőséggel semmi probléma nem akadt. Amikor elkezdtem a szettet és körbe állva várták az emberek, hogy mit fog csinálni ez a gyerek, az nagyon jó érzés volt. Láttam rajtuk, hogy érdeklődően figyelték minden mozzanatomat. Ezekért az emberekért öröm csinálni ezt az egészet. Másik példa az Alkotótábor. Vannak hasonló megmozdulások, de mindről az sugárzik, hogy főként a buli kedvéért mennek oda az emberek. Itt rögtön szembetűnt, hogy a letisztult, igényes, minőségi zene hozza össze a vendégeket. Nincs az a nagy tömeg ahhoz képest, hogy az ország minden tájáról érkeznek vendégek, lehetségesnek tartom, hogy nincs is több ennyire szelektív hallású ember. Ez persze így jó, ahogy van.
Mi köszönjük Neked, az Abstrack csapat és az interjút érdeklődve fogadó zeneértő közönség nevében is!
Az interjút készítette: Fiba (SRS)
