ABSTRACK RADIO SHOW Fiba interjú 10-06-05

2010.06.03. 15:39 | abstrack |

 
 Heti vendégünk a műsorban Fiba!
 
 
 
Akik az underground zenei életben mozgolódnak hazánkban, azok találkozhattak már Fiba nevév el, hiszen több mint 1 évtizede pörgeti a fekete korongokat, továbbá ő az egyik szervezője az underground körökben ismert közösségi zenei eseménynek, az Alkotótábornak. Zenei világa leginkább a letisztult, olykor kissé nyers minimal, detroit, techno elemeiből építkezik. Vele készítettem most egy interjút, hogy a bevezetőben is már érintett – és még sok más – kérdésről diskuráljunk egy jót a hallgatók örömére.
 
 

Üdvözöllek a műsorunkban újra, hiszen korábban – egészen pontosan ősszel - már hallhattak téged a hallgatók nálunk egy mix erejéig!

Sziasztok! Üdvözlök mindenkit!

 

Miként telnek mostanában napjaid, heteid – már ami az elektronikus zene iránti rajongásodat illeti?

Az a helyzet, hogy dolgozom, úgyhogy a zenére csak munkaidő után van időm. Természetesen mindig agyalunk valami rendezvényen, bulin, meg naponta próbálom nyomon követni a friss megjelenéseket. Néha marad időm arra is, hogy kicsit a saját zenei ötleteimet csiszolgassam.

 

A bevezetőben már utaltam az általad képviselt zenei világra, de inkább téged kérnélek, hogy mutasd be a hallgatóknak, milyen hatások érnek, mi az amit ebből magadévá teszel és bulikban, illetve mixeken hallhatunk tőled. Mi az a vonal, ami közel áll hozzád, és mik azok a fő jellegzetességek az általad játszott zenékben, amiről mindenki ráismerhet a szettjeidre.

Ugyebár szokás azt mondani, hogy zenékről nehezen lehet beszélgetni, inkább meg kell hallgatni őket. Szerintem is nehezen lehet kifejezni, hogy mi az a zenei hatás, ami engem személy szerint megmozgat, de ha már szavakba kell önteni, akkor megpróbálom. Alapvetően fontosak a mély alapok, lüktető basszusok. Szeretem a letisztult, mégis önmagában is kidolgozott komplex hangzású hangokat. Közel áll hozzám a zenei minimalizmus, aminek jellemzője – a manapság már jól elcsépelt, trendinek hangzó „minimallal” szemben – hogy viszonylag kevés, de igen jól kidolgozott hangszínekkel, lassú építkezéssel, a repetitív elemek variációival érnek el erős zenei élményt. Nem tudok jellegzetes zenei elemeket mondani, az összhatás fontos és a harmónia az elemek között. Nem szeretem a túldíszített, csúnyább szóval élve giccses dolgokat és az agyonjátszott sablonos hangokat, struktúrákat. Minden, ami nem ilyen, és még zenei ötlet is van benne, az jöhet.

 

Te is azon kevés elhivatott dj-k közé tartozol, akik a mai napig csak bakelitről, ha egészen pontosan akarok fogalmazni, akkor vinylről zenélnek. Mi az oka annak, hogy ennyi év után is kitartottál a korongoknál és nem váltottál a manapság elterjedt digitális technológiára?

Mindig azt mondom, hogy tök hülyén nézne ki egy rockzenész gitár helyett laptoppal a kezében. Hát a dj meg tök hülyén néz ki lemezjátszók helyett laptoppal a dj-pultban. Még az is lehet, hogy szett közben mondjuk pasziánszozik közben meg egy mix szól. Na jó, ez csak

vicc. A vinyl, meg a lemezjátszó még ma is a dj-zés jelképe, sokan olyanok is ilyen logóval akarják népszerűsíteni magukat, akik még életükben nem érintettek meg egy lemezjátszót sem. Nagy vitákat lehet olvasni fórumokon is vinyl vs. CD vs. mp3 témákban. A hangminőség tekintetében már egyre kisebb a különbség, de nem is ez a meghatározó. A bakelitezés egyszerűen egy életforma, böngészed az újdonságokat, megvásárolod, felteszed meghallgatni, érzed az illatát, kezedbe fogod a borítót, amit gondosan megterveztek, vagy egyedi kézzel készült munka, vagy megszerzel valami limitált példányos lemezt. Azt hiszem manapság bakelitről játszani tekintélyt parancsoló dolog, mert aki arról játszik, számomra azt az üzenetet közvetíti, hogy ez az ember komolyan gondolja, hajlandó érte anyagi áldozatot is vállalni, amit igazán szeret. Ettől érdekes ez a dolog, és ettől sokkal emberibb, mint gigaszám tölteni az arctalan zenét, ami csupán bitekbe kódolt adat. Itt egy tárgyat birtokolsz, amit 200 év múlva is le lehet venni a polcról, hogy megnézd, megérintsd, megszagold és érezd a cigifüst szagát, amit a bulik alkalmával magába szívott a borító.

 

Ha már szóba hoztam a „bakelit kontra digitális” kérdést, akkor ennek apropóján meg is kérdezném, hogy mit gondolsz a laptop dj-kről, a digitális technológia egyre szélesebb körű használatáról. Az internet elterjedése és a sávszélességek gyors növekedése alaposan átszabta a zeneipart, ezért folyamatosan felmerülnek azok a kérdések, amelyek a zeneipar költségeinek finanszírozását illetik. Mit gondolsz Te erről?

Részben az előbb már érintettem ezt a kérdést. Manapság úgy látom, hogy a digitális a könnyű hozzáférhetőség miatt a kommerszebb vonalat képviseli, míg az analóg az igazán elhivatottak világa. Nem azt mondom, hogy a digitálissal nem lehet jó dolgokat csinálni, vagy silány minőségre lenne képes, egyszerűen azt, hogy aki az igazán ínyenc dolgokat szereti, kénytelen valami analóg eszközre beruházni, ami manapság sem olcsó mulatság. Na jó, itt most senki ne a méregdrága pro kategóriás digitális stúdiókütyükre gondoljon, hanem a néhány 100 e Ft körül kapható laptopokra, amiken ma már mindenki megvalósíthatja önmagát zenei téren is. Nagyon jó szoftverek, célhardverek vannak, de úgy látom, hogy a profi stúdiók világában még mindig sok nélkülözhetetlen analóg cucc dolgozik és mindegyiknek lelke van, érteni kell hozzájuk. A dj-zés terén is hasonló a helyzet, sok dj szoftver létezik, de mindegyikre jellemző, hogy olyan funkciókkal tömik tele őket, meg olyan felületeket készítenek, ahol egy 5 éves gyereknek se esik nehezére két zenét összehúzni - ütemre persze. Azt érzem, hogy az emberi kvalitás lassan háttérbe szorul a hihetetlenül intelligens programok mögött. A szoftveresen támogatott dj-zés lassan magát a dj-zés fogalmát teszi értelmezhetetlenné. Felvetődik a kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e még egyáltalán dj-kre? Paradox módon mégis manapság a dj-k olyanok mint a rocksztárok, pedig lassan csak a play gomb lenyomása lesz az egyetlen feladatuk. A zenei ipar működésébe én annyira nem akarok belemenni, főleg, hogy nem is vagyok túlzottan szakavatott a témában, sok cikket, tanulmányt lehet olvasni ezzel kapcsolatban. A zenei ipar működése, működtetése piaci, gazdasági kérdés elsősorban. Az ingyenes letöltős dologgal nekem az a bajom, hogy nívós produkciókat létrehozni részben anyagi kérdés is és az ingyenletöltő fogyasztó is elvárja, hogy az a zene, amit letölt ne egy recsegős, rosszul szóló dolog legyen, fizetni viszont nem hajlandó érte. Én nem a kiadókat sajnálom, akik extraprofittal dobják piacra a CD-ket, de meg kell nézni, hogy milyen árfekvésben lehet megvásárolni mondjuk egy jó gitárt, egy dobszerkót, egy mikrofonszettet, vagy keverőpultot, és akkor még nem is beszéltünk a stúdiócuccokról, meg a profi stúdiók bérleti díjairól. Pedig ezek nélkül zene sincs és ezt is meg kell fizetnie valakinek. És a furcsa az, hogy pont a fogyasztó akar érte a legkevésbé fizetni.

 

Nem egyedül forgatod a bulikon a korongokat, hanem egy formáció tagjaként is. SRS néven híresültetek el szervező-, és zenésztársaddal, Wukival. Mit kell tudni közös dolgaitokról?

Ahogy említetted is, ez a bizonyos formáció az SRS nevet viseli, kollégám pedig egyben a testvérem is, akivel együtt Fiba & Wuki néven pörgetünk. Sokszor b2b formációban hívnak eleve minket, bár szerintem némileg különbözik a zenei világunk, de ezt inkább csak szakavatott fülek hallják meg. Lehet, hogy pont ez a különböző értelmezés teszi igazán élvezhetővé a Fiba & Wuki b2b szetteket. Egyébként külön-külön is játszunk néha, ami azért a személyes kibontakozásunknak jót tesz egy-egy estén, szintén egy más élményhez juttatva azokat, akik közösen zenélve már többször hallottak minket.

 

 

Az elején már említettem, hogy több mint egy évtizede foglalkozol zenéléssel. Pontosan mikor kezdted a szakmát és hogy indult el a karriered? Merre pörgetted a lemezeket eddig, mik azok a rendezvények, helyszínek amikre a legszívesebben emlékszel vissza?

Olyan 1994. környékére datálnám az első szárnypróbálgatásokat. Sulirádióval indult, aztán kisebb iskolai bulik, majd saját szervezésű dolgok. Nem nagyon tudok neves klubokat, diszkókat felsorolni, a diszkók csillogó világa egyébként is távol áll tőlem. Inkább földalatti rendezvényeken jelentem meg régebben. Éveken át a Syrup és a mögötte álló Mesterházy által szervezett Bunker rendezvényeken szerveztük az egyik helyszínt, csináltuk Isuval és Wukival az Alkotótábort, meg ment majdnem 5 évig a Tapolcai Tekében a The Minimum Dose klubestünk havi szinten. Komolyabb helyszínek...? Talán A38 tetőterasz, Mono, Olof Palme Ház, Mámor Fesztivál Budapesten. Pécsen, Kaposváron, Nagykanizsán, Zalaegerszegen Balatonalmádiban a vidéki városok közül. Pozsonyban is felraktunk egyszer a Subclub nevű klubban. Nagyjából ennyi.

 

Milyen szórakozóhelyekkel és bulikkal tudsz a legjobban azonosulni, illetve kik azok a művészek akikkel szívesen dolgoznál együtt?

Az olyan helyeket szeretem, ahol a csillogás, meg a külsőségek helyett a tartalom fontos. Sok olyan hely van, ahol pl. komoly belsőépítészeti megoldásokkal találkozik az ember, meg extra bárpulttal stb., de mondjuk a hangtechnika csapnivalóan rossz és az emberek is béna arcok, bár nagyon divatosan, vagy inkább márkás cuccokba öltöznek. Ezzel a példával azt akarom érzékeltetni, hogy az ilyen csupán külsőségekre építő helyeket próbálom elkerülni. Azokat a helyeket szeretem, ahol a program miatt gyűlnek össze a hasonló gondolkodású és ízlésű emberek, nem a magamutogatás miatt. Ahol érzem a plusz hozzáadott értéket kulturális értelemben is, nem csak elmegyünk sörözni egyet, aztán recseg valami átlag kereskedelmi rádiós zene a háttérben. Persze ilyen is kell néha, de ez kevésbé hoz lázba.

Ha az „együttdolgozást” úgy érted, hogy kiket hívnánk meg szívesen, vagy kikkel játszanék együtt szívesen egy este folyamán, akkor azt mondanám, hogy mindenkivel, akit emberileg és zenészként is tisztelni tudok. A mintegy 5 évig tartó The Minimum Dose klubest széria is többek közt erről szólt, hogy olyan fellépőket próbáltunk meginvitálni, akikkel „egy húron pendülünk”. Persze maradtak még a kosárban páran, akiket szívesen meghívnánk, de konkrét neveket nem szeretnék említeni.

 

Milyen jelentősnek mondható megállókat, lépcsőfokokat érintettél zenei pályád során, amik új lendületet adtak ahhoz, hogy a kellő lelkesedéssel vágj bele újabb dolgokba ezen a nehéz, ingoványos terepen?

Erre az egészre nem úgy tekintek, mint „zenei pálya”. Ez nekem egy hobbi, nem egy életpálya, vagy nem egy hivatás. Manapság meg már egyre kevésbé fontos számomra, hogy ezen a téren olyan dolgokat érjek el, amit „ki lehet tenni a kirakatba”. Szeretem csinálni, ebben tudom kiteljesíteni magam és nem valami karriernek fogom fel. Ilyen értelemben minden olyan pillanat fontos volt, amikor úgy éreztem, kitágulnak a lehetőségek és olyan dolgokat is megvalósíthatok, amit eddig nem. Pl. Amikor az ember megveszi az első lemezjátszóját, vagy amikor olyan szintre jut, hogy több száz ember szórakozik a zenéjére, vagy meghívást kap valami komoly név mellé. Ezek fontos pillanatok, de mindig tovább kell tekinteni ennél és csinálni a dolgokat, ahogy az ember jónak látja.

 

Tudom rólad, hogy próbálkozol saját zenék írásával is. Milyen sikereket értél el eddig ezen a területen? Szerinted mi kell ahhoz, hogy valaki sikereket érjen el, esetleg próbálkozol saját live-act fellépésekkel is?

Jó sok kérdés egyszerre... Igen, vonz a zenekészítés, próbálkozom is rendszeresen, ahogy az időm engedi. Volt már néhány nem túl jelentős netlabelnél megjelenésem, többek közt egy norvég kiadónál is. Valamilyen szinten tehát nem vagyok elveszett ember ezen a területen. A zenekészítéshez elsősorban idő, hangulat és kreativitás szükséges. A technikai háttér másodlagos. Amikor időm is van és jó hangulatot kapok el, akkor tudok haladni, csak sajnos ez az együttállás ritkán adatik meg. Volt szerencsém már live-act szettet is játszani, de egy ilyen felépítéséhez szintén sok idő kell. Általában olyan zenéket kreálok, amilyen hangulatok megérintenek. Inkább kísérletezek a hangzásokkal és ami tetszik, azt továbbgondolom.

 

Ha már megemlítettem az Alkotótábort, kérlek mesélj róla kicsit, főleg a kialakulása érdekelne, és hogy hova fejlődött. Esetleg némi belső infó, előreláthatólag idén mikor lesz és hol?

Belső infót még nem árulhatok el az idei évvel kapcsolatban, dolgozunk rajta.

Egy nagyon egyszerű elképzelésből nőtt ki a dolog, ami a következő volt: „szervezzünk egy olyan tábort, ahová meghívjuk magyarországi szinten minimal vonalon tevékenykedő dj-ket, zenészeket.” Hozzá kell tennem, hogy akkoriban az ilyen zenészeket két kezünkön össze tudtuk számolni. Elkezdtük a szervezést Isuval és Wukival és azt láttuk, hogy folyamatosan növekszik évről-évre a létszám, emellett kezdtek jönni a pozitív visszajelzések is. Azt gondolom, hogy egy komoly piaci lyukat tömtünk be ezzel a kezdeményezéssel akkoriban, - még ha ez így nem is hangzik túl jól. Azt sem kell elfelejteni, hogy a helyszín és a fellépők különleges vonzerőt jelentettek az ilyesmire nyitott közönség felé. Fontos volt a rendezvény közösségépítő jellege, ezért nem is volt nagy hype, nem öltünk forint-százezreket a marketingbe és támogatók sem jelentek meg a rendezvényen tömegével. Ez a közösségről szólt és a zenéről. Sajnáljuk, hogy a rendezvény némileg felhígult, megjelentek olyan emberek, akiknek ez a rendezvény csak ürügy valamire és nem a programért jönnek elsősorban, de ez egy idő után elkerülhetetlen ebben a világban. Most azon munkálkodunk, hogy a „tábor” egy-két évvel ezelőtt kissé megkopott fényét visszanyerje. Persze néhány dolgot újra kell gondolni.

 

Milyen saját projektjeitek vannak az Alkotón kívül? Merre hallhatunk titeket?

Most van egy új, kibontakozni látszó klubest-széria Keszthelyen a Bloom Bar-ban, amit veletek, Abstrack-al indítottunk útnak. Én nagy reményeket fűzök ehhez az esthez, mert szeretném azt remélni, hogy sikerül végre azt a sztereotípiát lebontanunk, hogy „ha Keszthely és elektronikus zene, akkor Colors diszkó”. Sokan ott nőttek fel, én nem. Sokaknak jó emlékük van róla, ami érthető, de én személy szerint más vonalon mozogtam akkoriban is. A hely már évekkel ezelőtt bezárt, de a múltja folyamatosan kísért – és ezt minden negatív felhang nélkül mondom. Én szeretném, ha a keszthelyi elektronikus zenei élet továbblépne ezen és elkezdene néhány embert érdekelni, hogy mi történik 2010-ben a világ elektronikus zenéjében. Páran a városban ezen vagyunk, persze nem valami világmegváltó terv ez, hanem inkább egyfajta nyitás az újdonságok felé. Na most ez kicsit talán úgy hangozhat, mintha valami konkurenciaként, vagy ellenpontként lépnénk fel, pedig ez nem így van, inkább azt akarjuk elérni, hogy ha az kerül szóba, hogy Keszthely és elektronikus zene, akkor ne csak Paul Van Dyk, meg Dj Budai neve ugorjon be, hanem mondjuk Marek Hemmann, vagy Marko Fuerstenberg, vagy igazán aktualitásként a Freestylers neve és zenéje is.

 

Milyen szettel készültél a műsorba?

Az elejébe egy kevés break, meg elektro van beinjekciózva, egyébként alapvetően techno-house szett erős detroiti hatásokkal. Szerintem elég lendületes lett, de azért inkább a hallgatós kategória. Általában a hallgatásra szánt szettekbe azokat a zenéket válogatom, amiket buliban kevésbé raknék fel. Remélem, aki ezt olvassa, az majd a mixet is meghallgatja.

 

Köszönöm az interjút, és így a végén feltenném az elhagyhatatlan utolsó kérdést: mit üzensz az ABSTRACK R. S. hallgatóinak?

Talán azt üzenném, hogy mindig keresgéljetek új utakat, tágítsátok a látókörötöket, ismerkedjetek jófej emberekkel, ne higgyétek el a médiából folyó sok ostobaságot, kövessétek saját megérzéseiteket, és persze hallgassátok rendszeresen az Abstrack Rádió Show műsorait!

Tartsatok velünk 2010-06-05 szombat 20:00-22:00 

www.nugen.fm 

http://www.myspace.com/fibawuki

Fórum »

A bejegyzés trackback címe:

http://abstrack.blog.hu/api/trackback/id/tr362053723